Gyerekkoromban, amikor a szabadban vayg a nagymamám kertjében bóklásztam, gyakran találtam egy furcsa, kerekded termést, amit mi csak „papsajtnak” hívtak. Volt, hogy játék közben elrágcsáltuk, vagy éppen koszorút fontunk belőle – de akkor még nem is sejtettem, mennyi mindenre jó ez a növény! Most, felnőtt fejjel, már tudom: a papsajt nem csak finom gyerekkori csemege, hanem igazi kincs a természet patikájából.
A papsajt növénytani jellemzői, származása, előfordulása
A papsajt, más néven papsajtmályva, közönséges mályva vagy kereklevelű mályva (Malva neglecta), a mályvafélék családjába tartozó, szerény, de annál hasznosabb növény. Őshazája Európa, Ázsia és Észak-Afrika, de mára szinte az egész világon elterjedt, főleg ott, ahol a talaj nem túl igényes, és a klíma szélsőségeit is jól bírja. Félárnyékos és napos helyeken, árokpartokon, kerítések tövében, öreg falak mellett, sőt, játszótereken is gyakran felbukkan – nem véletlen, hogy sokunk gyerekkorának része volt.
A papsajt évelő vagy egyéves növény, szára elágazó, elterülő vagy felegyenesedő, 10–50 cm hosszú. Levelei kerekdedek, 5-7 karéjúak, szélük csipkézett, fonákjuk szőrös. Virágai halvány rózsaszínűek, sötétebb csíkozással, a levelek hónaljában nyílnak májustól októberig. Termése a jellegzetes, korongszerű, sajtra emlékeztető papsajt, innen ered a neve is. A növény minden része ehető: a levelek, a virágok, a zsenge hajtások és a termés is fogyasztható, akár salátában, akár főzelékben, vagy csak úgy, ahogy a gyerekek szokták – nyersen, játék közben.
A papsajtmályva igénytelen, jól tűri a szárazságot, a gyengébb talajt is, egyedül a túl sós vagy nehézfémmel szennyezett földet nem kedveli. A középkorban ínséges időkben a gyökerét is megőrölték liszt helyett, de már az ókori görögök és rómaiak is ismerték és salátaként fogyasztották.
Milyen hatóanyagot tartalmaz, milyen hatása van, mire használható?
A papsajt igazi hatóanyag-bomba! Levelei és virágai jelentős mennyiségben tartalmaznak nyálkaanyagokat, flavonoidokat, cseranyagokat, antocián-glikozidokat (színanyagok), tannint, foszfort, kalciumot, vasat, A-, B2-, B3- és C-vitamint. Ezek a vegyületek felelősek a növény gyulladáscsökkentő, köptető, nyákoldó, sebösszehúzó, immunerősítő, fájdalomcsillapító, vérzéscsillapító és enyhe hashajtó hatásáért.
A papsajt mindenekelőtt a gyulladt nyálkahártyák gyógyítására alkalmas. Teája enyhíti a torokfájást, köhögést, rekedtséget, elhúzódó hörghurutot, gége- és mandulagyulladást, bronchitist. A nyálkaanyagok védőréteget képeznek a torkon, csökkentik az irritációt, így a köhögés is hamarabb múlik. Emellett a papsajt tea kiválóan alkalmas gyomorhurut, hólyaghurut, gyomor- és bélfekély, szájüregi gyulladások és emésztőrendszeri panaszok enyhítésére is.
Külsőleg borogatásként vagy fürdőként használva segíthet sebek, fekélyek, visszérgyulladás, kéz- és lábdagadás, rovarcsípések, égési sérülések, aranyér, pattanások és allergiás bőrreakciók kezelésében. A papsajtból készült gél vagy krém fiatalítja a bőrt, csökkenti a ráncokat, sőt, a növény illóolaja helyileg alkalmazva ízületi fájdalmakat is csillapíthat.
A népi gyógyászatban a papsajt magját, levelét és virágát immunerősítőként is fogyasztották, sőt, fejfájás ellen is használták. A növény rendszeres fogyasztása segíthet a szervezet méregtelenítésében, támogatja a máj működését, és hozzájárul a pihentető alváshoz is.
Mi a leggyakoribb felhasználása? (tea, kapszula, por stb.)
A papsajt legnépszerűbb felhasználási módja a tea, amelyet főként a szárított vagy friss levelekből, virágokból készítenek. A hatóanyagok megőrzése érdekében érdemes a növényt éjszakára hideg vízbe áztatni, majd másnap kissé felmelegítve, kortyonként fogyasztani – napi 2-3 csészével ajánlott. A papsajt kapszula formában is elérhető, ilyenkor a porított levél koncentrációja jellemzően 400–500 mg kapszulánként, naponta 1–2 kapszula ajánlott.
Külsőleg borogatás, kéz- vagy lábfürdő, arcpakolás formájában is alkalmazható. A teakészítés után visszamaradt ázalékot gerslivel (árpagyöngy) keverve meleg borogatásként lehet használni. A friss levelek salátába, főzelékbe is tehetők, a termés pedig nyersen is fogyasztható, ahogy a régi idők gyerekei tették.
Papsajt – amit biztosan nem tudtál róla
– A papsajt nevét a sajtra emlékeztető, kerek terméséről kapta, de egyesek szerint a német „Käsepappel” (sajtmályva) félrefordításából ered.
– Már az ókori görögök és rómaiak is fogyasztották salátaként, sőt, a középkorban ínséges időkben a gyökerét liszt helyett használták.
– A papsajt minden része ehető: a leveleket, virágokat, zsenge hajtásokat és a termést is felhasználhatod a konyhában, akár friss salátákban, akár főzelékben.
– A növény magja és termése enyhén sós-sajtos ízű, ezért volt kedvelt gyerekkori csemege a réteken, árokpartokon bóklászva.
– A papsajt nemcsak a gyulladt nyálkahártyák, hanem a bőr, az ízületek és az emésztőrendszer „barátja” is – igazi multifunkciós gyógynövény!
– A friss papsajtot érdemes minél előbb felhasználni, mert szárítva veszít gyógyhatásából[9].
– Maria Treben, a híres gyógynövényszakértő szerint, ha lakott területen kívül találsz papsajtot, ott valószínűleg egykor ház vagy majorság állt.
Szóval, ha legközelebb sétálsz egyet a réten, vagy a kertedben találsz egy kerek, sajtra emlékeztető termést, jusson eszedbe: a papsajt nemcsak gyerekkori finomság, hanem a házipatika igazi titkos fegyvere!
Hasonló gyógynövények:
